Megkezdődtek a Széchenyivárosi Napok, mely idén is Széchenyi István gróf szobrának koszorúzásával indult. Ezzel a városrész iskolái, szervezetei a „legnagyobb magyar” születésének 235. évfordulóját is ünnepelték.
A mai alkalommal Széchenyi István gróf, „a legnagyobb magyar” előtt tisztelegtünk születésének 235. évfordulóján. Széchenyi egész életében Magyarország felemelkedéséért dolgozott. Hitte, hogy egy nemzet jövőjét a tudás, az összefogás, a tenni akarás és a közösség iránt érzett felelősség formálja. Gondolatai és példamutató munkássága ma is arra ösztönöz bennünket, hogy ne csupán szemlélői, hanem cselekvő alakítói legyünk közös jövőnknek.
Széchenyi István öröksége nem csupán a múlt része. Mindaz, amit a közösség erejéről, a tudás fontosságáról, a fejlődésről és a hazánk iránt érzett felelősségről vallott, napjainkban is érvényes útmutatásul szolgálhat számunkra.
Köszönjük, hogy a városrész intézményei, diákjai jelenlétükkel közösen tisztelegtek „a legnagyobb magyar” emléke előtt! Köszönjük az ünnepi műsor valamennyi közreműködőjének, a diákoknak, a pedagógusoknak, a városrészi intézmények és szervezetek képviselőinek, valamint a hagyományőrző huszároknak, hogy hozzájárultak megemlékezésünk méltóságához!
Ünnepi beszédet mondott Szabó Gabriella, a Kecskeméti Széchenyivárosi Arany János Általános Iskola igazgatója. Ebből idézünk egy részletet:
„Egy nemzet jövője soha nem egyetlen ember műve. Nemzedékek munkája, áldozata, tudása és felelőssége építi egymásra a következő nemzedékek életét. Amit ma teszünk, annak gyümölcsét talán már nem mi, hanem gyermekeink és unokáink fogják élvezni. Ezért a hazaszeretet nem csupán azt jelenti, hogy büszkék vagyunk arra, amit örököltünk, hanem azt is, hogy felelősséget érzünk azért, amit továbbadunk.
Nem pusztán a saját jelenünket építjük. Minden munkával, minden tisztességgel elvégzett feladattal, minden közösségért vállalt felelősséggel egy kicsit annak az országnak a jövőjét is formáljuk, amelyben szeretnénk látni gyermekeinket és unokáinkat.
Ezért különösen fontos számunkra Széchenyi egyik öröksége: a tudásba vetett hit.

” Kedves Diákok!
Amikor Széchenyiről tanultok, talán elsősorban a nagy dolgokkal találkoztok. A Lánchíddal, amely összeköti Buda és Pest partjait, az Akadémiával, a reformkor nagy változásaival. De érdemes arra is gondolnotok, hogy ezek mögött minden esetben egy ember állt, aki valamikor először csak elképzelte azt, ami később valósággá vált.
Ezért Széchenyi példája nem azt jelenti, hogy mindannyiunknak történelmi jelentőségű dolgokat kell véghez vinnünk. Sokkal inkább azt, hogy ne féljünk a saját lehetőségeinktől. Ha van egy jó gondolatunk, merjük kimondani. Ha valamiben tehetségesek vagyunk, dolgozzunk azért, hogy kibontakozhasson. Ha pedig látunk valamit, amin változtatni lehetne, ne legyen természetes számunkra, hogy majd valaki más megteszi helyettünk.
A közösségek ugyanis éppen így fejlődnek.
Egyetlen ember ötletéből, mások munkájából, egymás támogatásából és abból a bizalomból, hogy érdemes valamiért együtt dolgozni.
Széchenyi ezért nemcsak a reformkor egyik meghatározó gondolkodója, hanem a közösségi felelősségvállalás egyik fontos példája is. Nem várta, hogy a körülmények előbb megváltozzanak. Ő maga próbált változtatni a körülményeken.
És ez az üzenet, 235. év távlatából is, ma is éppolyan időszerű és fontos számunkra.
Egy ország, egy város vagy bármely közösség ugyanis nem attól válik igazán erőssé, hogy mindenben egyetértünk, hanem attól, hogy vannak közös céljaink, és képesek vagyunk egymás munkáját megbecsülve ezekért együtt tenni.
Ebben pedig mindannyian részesei és alakítói vagyunk a közös jövőnek.”
Molnár Szilárd cikke
További képekért kattints ide!!






